Ugrás a tartalomhoz
Főoldal
Search for:
Hírek
Intézményrendszer
Természetvédelemért felelős Helyettes Államtitkárság
Nemzeti park igazgatóságok
Természetvédelmi Őrszolgálatok
Kormányhivatalok
Önkormányzatok, jegyzők
Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ
Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft.
Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.
Tevékenységi körök
Fajok és élőhelyük védelme
Földtudományi természetvédelem
Hazai génmegőrzés
Inváziós fajok elleni védekezés
Jogi védettség biztosítása
Környezeti nevelés
Magyarország GMO-mentes stratégiája
Natura 2000 hálózat
Nemzetközi egyezmények és együttműködések
Nyilvántartások vezetése és adatszolgáltatás
Tájvédelem
Természetközeli gazdálkodás
Természetvédelmi bemutatás, ökoturizmus
Természetvédelmi fejlesztések
Természetvédelmi monitorozás, Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR)
Természetvédelmi őrzés
Természetvédelmi pályázatok, projektek
Természetvédelmi vagyonkezelés
Térségi együttműködések
Veszélyeztetett vadon élő fajok fenntartható kereskedelme (CITES)
Vizsgák szervezése
Tematikus keresők
Védett természeti területek
Hrsz-kereső
Védett fajok
Országos Barlangnyilvántartás
Barlang bibliográfiai adatbázis
Interaktív természetvédelmi térkép
Natura 2000 területek
Természetvédelmi bemutatás
Természetvédelmi és tájvédelmi szakértő
Táji és természeti örökségünk
Védett természeti területek
Védett természeti értékek
Egyéb, táji és természeti örökségünk megőrzését elősegítő (területi) kategóriák
Természetvédelem az EU-ban
Natura 2000 hálózat
LIFE program
Egyezmények, együttműködések
Természetvédelmi elismerések
Pro Natura
A Természetvédelem Nagykövete
Dokumentumtár
Dokumentumok
Főmenüpont minta
Almenü csempebokorral
Mit tehet Ön a természetért?
A vadon etikettje
Sérült állatokhoz útmutató
Természetbarát otthon
Önkéntes programok
Dokumentumtár
Védett fajok
Vissza az előző oldalra
Adatok
További információk
Testhossz: 50-80 cm, farokhossz: 28-35 cm, testtömeg: 4 kg (nőstény), 5 kg (hím)
Hazai elterjedés
Magyarországon a vadmacska elterjedését 1987-ben mérték fel először. Az akkori elterjedési terület három fő részre tagolható. A legstabilabb a Bakonytól a Zempléni-hegységig terjed, és ez a terület az Északi-Kárpátokhoz csatlakozik a vadmacska elterjedése szempontjából. A második a Tiszántúl, ami a Keleti-Kárpátokhoz tartozik. Ezen két terület között találhatók a Tisza-menti ártéri erdők populációi. Délen pedig a Vajdasághoz, illetve a Duna árteréhez kapcsolódó mecseki terület helyezkedik el. A felmérések a faj areájának beszűkülését mutatják. A faj eltűnt az észak-nyugat és közép magyarországi részekről. Stabil populációk találhatók jelenleg a Dráva síkon, a Mecsekben, a Villányi-hegységben, a Dunántúli- és az Északi-középhegységben, továbbá az Alföld néhány ártéri erdejében.
Élőhely
A sűrű, jó takarást biztosító és emberi zavarástól mentes erdőket (fenyves, öreg tölgyes) és bozótosokat kedvelik, amelyek mellett azonban mindig lennie kell nyílt területnek, ahol vadászhatnak. A jelenleg telepített aljnövényzet nélküli erdőket (akácos, nyaras) azonban elkerülik. Általában elkerülik a lakott területeket és a zavart élőhelyeket (pl. mezőgazdasági táblák), ez alól csak a szaporodási időszak kivétel, amikor a kandúrok akár a házimacska nőstényeket is felkereshetik a tanyák közelében. Ez azonban csak olyan helyeken fordulhat elő, ahol nagyon lecsökkent az állomány sűrűsége.
Életmód
Éjszakai állat, a nappalt takarásban, faodvakban, sziklaüregekben, farakások alatt, magas fák ágain vagy kotorékban tölti. A kotorékként a rókák elhagyott üregeit használják. A vadmacskák magányosan élnek, csak a szaporodási időszakban (pacsmagolás) keresik fel a nőstényeket egy rövid időre a kandúrok. A kifejlett állatok mozgáskörzete 100-500 ha között van, ivartól és kortól függően. A területükhöz hűek, bár a nőstények jobban ragaszkodnak hozzá, mint a hímek. A kandúrok között vannak ún. nomád életmódot folytató egyedek is, amelyek valószínűleg alárendelt egyedek a domináns kandúrokkal szemben. A mozgáskörzeteik átfedhetnek, bár a nőstények szigorúbban tartják a területüket egymással szemben. A területüket megjelölik vizelettel és ürülékkel, de inkább a vadászhelyeken, a belső részeken, és nem a határokon. Sok esetben elássák az ürüléküket. A terület-tulajdonos jelöléseinek gyakorisága megnövekszik akkor, amikor egy nomád egyed áthalad a mozgáskörzeten. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a vadmacskák nem territoriálisak, viszont a mozgáskörzetük nemcsak térben, hanem időben is létezik, azaz amikor a házigazda nem tartózkodik huzamosabb ideig a területe egy részén, csak akkor mehetnek be oda más egyedek.
Természetvédelmi megítélés
A vadmacska Európában sokfelé veszélyeztetett faj, bár elterjedési területe Nyugat-Európában nőtt a visszatelepítési akcióknak köszönhetően. A magyarországi állománycsökkenés elsődleges okai az élőhelyek degradációja, feldarabolódása és a házimacskával történő hibridizáció, illetve esetleg a házimacskák által terjesztett betegségek. Ezek mellett gondot jelenthet a házimacskával való esetleges kompetíció is, mind a területekért, mind a táplálékért. A vadmacskák védelme érdekében vadmacska rezervátumokat célszerű létrehozni azokon a területeken, ahol még van tiszta genetikai állományú populáció. Ezeken a helyeken, amelyek legalább 100 km2 kiterjedésűek kell, hogy legyenek, meg kell akadályozni a házimacskák bejutását, illetve az ott található házimacskákat el kell távolítani. Törekedni kell továbbá a természetszerű erdőgazdálkodás erősítésére, és az úthálózatot úgy kell kialakítani, hogy a vadmacskák élőhelyeit elkerüljék az utak.
Forrás: Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9
Fajok elterjedése
Galéria
Sáv bezárása
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom
Adatkezelési tájékoztató